~ Dad's heart

- Köcsög a pulcsid megint itt maradt. - kiabáltam megint. Aztán anyutól egy kisebb taslit kaptam.
- Ezt most miért is? - simogattam fejem ahol megütött.
- Bolond vagy te lány? Nem tudni ki az a Hwang SeungHyun.. - szidott le.
- Akkor felvilágosítanál végre, hogy ki az? - kérdeztem mikor beértünk a házba.
- Nos lányom, Hwang SeungHyunn a Secret Gallery főigazgatója, és tulajdonosa. - adta tudtomra.
Ó szóval ezért jár az a féleszű limuzinnal...
- Drága anyukám így már értem - vigyorogtam gúnyosan.
- Csaplak fejbe - förmedt rám játékosan. Erre csak kinyújtottam nyelvem rá.
- Szóval így állunk? - nézett nagy szemekkel.
- Így hát - mosolyogtam gonoszan.
- Gyere ide! - futott utánam. Az egész házat körbefutottuk lent. Még jó, hogy a két öcsém fent van, és nem szándékoztam lejönni, és csatlakozni a kis futkározáahoz, mert akkor a ház nem maradt volna épen.
- Te lány, te lány. - ültünk le végül anyuval a kanapéra. - ugye tudod, hogy egy jó embert fogtál ki magadnak?  - nézett csillogó szemekkel.
- Na de anyu...most őszintén. Ez neked helyes? Ez? - mondtam vékony hangon - meg különben is, tudod jól, mi a már 2. éve tartó „stratégiám”, nem de? - úgy is elfelejtette.
- Miféle stratégiád? - értetlenkedett. 1-0 nekem.
- Jajj, komolyan..minden hónapbab el kell mondanom? - néztem dühösen rá.
- Az anyád vagyok nem? Törődj bele, hogy én is felejtek néha dolgokat. - mondta karba tett kézzel.
- Jó igazad van. - békéltem meg.
- Akkor hallgatlak. - csapta össze kezeit.
- Hát, ugye tudod, hogy 2 és féléve nagyon szerelmes voltam - kezdtem bele.
- Igen. Akkor volt az a helyes barátod. Hogy is hívták? - érdeklődött.
- Kim Bum. - mosolyogtam.
- Tényleg a kis Bum kölyök. Milyen aranyos kis srác volt. - áradozott anyu.
- Befejezted? - parancsoltam rá.
- Jó jó, folytatsd. - mondta.
- Szóval. Akkor Bum volt a mindenem, de amikor közölte a 4. hónapunk fordulóján, hogy már 2 hónapja találkozgat egy másik lánnyal, és őt jobban szereti. Emlékszel. - néztem rá szomorúan.
- Igen. Utána 3 hétig nem lehetett hozzád szólni, mert mindenre robbantál miatta..elég húzos időszakod volt az. - emlékezett vissza.
- Igen, és ha te és MinGi nem lettetek volna, akkor még mindig ott tartanék. - löktem meg kicsit vállát.
- Az anyád vagyok - mosolygott. Erre én is elmosolyodtam.
- És ekkor eldöntöttem, hogy elzárom a szívem. Nem leszek az a kedves lány, aki előtte voltam, és az érzéseknek sincs helye itt - mutattam szívemre - szóval szerelembe esni, másokkal kedves lenni, és magamnak megtartani, amit gondolok...köszönöm nem kérek belőle, így hát ezért vagyok olyan, amilyen. - meredtem magam elé.
- De legalább egy esélyt adhatnál magadnak is, és a fiatalúrnak is, nem gondolod? - javasolta.
- Nem. Különben is, fura nekem ez az egész dolog vele kapcsolatban, szóval semmi ilyen dolog nem jöhet szóba. Majd egyszer úgy is rám talál akinek kell, én pedig addig várok türelmesen. - misolyogtam anyu felé. Csak nézett rám, és mosolygott.
- Akárhogy is mindig az én lányom maradsz. - ölelt át szorosan.
- Szeretlek anyu - mondtam.
- Én is téged kicsim - válaszolta - várj egy percet. - majd felállt, és felszaladt az emeletre valamiért.
Lehet igaza van, és tényleg enyhülnöm kéne egy kicsit? Előbb meg akarom tudni milyen ez a Hwang MinHyun, majd utána.
- Ezt még apádtól kaptam - törte meg a csendet körülöttem anyu. Leült mellém, és egy nyakláncot tartott kezében. Egy arany nyakláncot, melyen egy szív formáju medál lógott.
- Mikor annyi idős voltam, mint most te, akkor találkozta először apáddal. Szép dús barna haja, és a két gyönyörű, zöld szempár, amik teljesen rabul ejtették anyádat. - msolyogott. Szerettem hallgatni anyu történeteit apuról. 5 éves voltam, amikor meghalt, így nem emlékszem rá, csak fényképekről.
- Aztán 21 éves korunkban úgy érezte, eljött az idő, mivel akkor már terhes voltam veled, hogy megházasodjunk. Az esküvő után egy pár nappal adta ezt nekem. „ Kérlek vigyázz a szívemre, ami csak érted dobog” - idézte aput. - ugye milyen szép? - mosolygott.
- Azt mondta, ha a kis Ara megérti a  világot, adjam ezt neki, az apja szívét, és ő mindig vigyázni fog rád.
- Szóval, akkor apu tudta, hogy meg fog halni? - kérdeztem halkan.
- Igen, tudta. Az orvosok elmondták neki mennyi ideje van, aztán apád eldöntötte, hogy minden egyes pillanatát kihasználja a családjával, ezért sem telt el úgy nap, hogy ne csinált volna valami őrültséget. - mosolygott anyu, de a mosolya sem tudta elrejteni azt a fájdalmat, amit még érez apu elvesztése miatt.
- és most úgy gondolom, hogy felnőttél ehhez a feladathoz. - nézett rám könnyes szemekkel. - had tegyem a nyakadba. - mondta, majd felrakta a láncot.
- Köszönöm. - mondtam, és megöleltem.
- De ugye holnap elmész vacsorázni az úrfival? - váltott hirtelen témát.
- Csak is a te kedvedért, semmi másért. - adtam végül meg magam.
- Jól van. - nevetett. - na nyomás tanulni! - küldött fel a szobámba.
- Most komolyan hülyének nézel? - néztem rá érdekes fejjel.
- Soha nem fogsz így bekerülni a Shinwára. - szégyenkezett.
- Jaj anyukám...felmentem. - szóltam, és felfutottam a lépcsőn.
Még hogy a Shinwára..ahova csak a zsenik kerülnek be, na meg a pénzes barmok. Ugyanmár. Meg különben is, ki akar egyetemre menni? Ez a nő...
- Akkor álljunk neki tanulni. - vettem elő a matek könyvem. Kinyitottam, elolvastam az első feladatot, és
- Ennyi elég is volt. Miért iéydn nehezek ezek a matek példák? - azzal megfogtam, és bedobtam a fiókomba a könyvet.
Mivel már eléggé kezdett sötétedni, úgy döntöttem, hogy elmegyek lefürdök, és pihenek. Ahogy mentem ki a kis folyósón, madjdnem elcsúsztam valami löttyön a fürdő előtt. Biztos voltam benne, hogy Mir egyik hülye itókája ömlött ki.
Ó egyébként Mir a fiatalabbik öcsém. 12 éves, és hiperaktív. Izgalmas vele az élet az már szent. A másik öcsém Seungho. Ő 3 évvel fiatalabb nálam, és annyit kell róla tudni, hogy iszonyat helyes, akárcsak az öccse. Igaz volt kire ütniük vagyis ütnünk. Anyu is csodaszép nő, és apu is elég helyes pasas volt.
- Mir. - kiabáltam a szobája előtt.
- Mi van? - jött a kicsit sem kedves válasz.
- Mi az, hogy mi van? Tessék. Amúgy meg megint kiöntötted valamelyik hülyd löttyödet, gyere, és takarítsd fel. - visítottam az ajtónak támaszkodva. Majd egy kattanás, és az ajtó kinyílt, én pedig beestem rajta.
- Igazán szólhattál volna, hogy jössz ki. - förmedtem rá.
- Mit öntöttem ki, hova? - jött az egyhangú kérdés.
- A fürdő elé, valami szart. - mutattam az említett helyre. Egy szó nélkül odament, és felröeölte, majd visszacsoszogott a szobájába.
- Hát ebbe mi ütött? Tuti megint szerelmes. Gyerek szerelem, de szép is... - állapítottam meg végül. Aztán elmentem gyorsba lefürödtem. Pár perc alatt végeztem, majd vissza a szobámba. Hajamat kifésültem, hogy reggelre ne legyeb kócos, felöltöztem, és leültem olvasni. Körülbeli fél 12-ig olvashattam, amikor szemeim már csukódtak le, és elmentem aludni.